Társasban egyelőre nem vagyunk túl jók. Egy háromévesnek is alkalmas társasunk volt eddig, korongokat kell összegyűjteni meghatározott sorrendben: piros-narancs-sárga-kék-zöld. A korongokat akkor lehet felvenni, ha a kockával kidobja az ember a megfelelő színt, az nyer, aki előbb összegyűjti az összeset.
Gréta nem bírja elviselni, ha Zsanka nyer. Valójában azt is nehezen viseli, hogy nem mindig ő dob. Igazából azt sem szereti, hogy a narancsot csak a piros után veheti fel, ezért aztán önkényesen megváltoztatja a szabályokat, és olyan sorrendben szedi össze a korongokat, ahogy neki tetszik. Ezt, a szabályok ilyen könnyelmű kezelését viszont Zsanka nem bírja elviselni. Így aztán senki nem bír elviselni semmit, sírás, hiszti.
De egy ilyen apróság nem foghat ki rajtunk, szereztünk gyorsan olyan társast, amelyben nem egymás ellen, hanem csapatban kell játszani (neve is van: kooperációs társasjáték). A cél, hogy a négy bábu közösen, összefogva előbb megegye a meggyszemeket, mint a kukacok. Vagyis rá kell lépni a bábuval a meggyszemekre. Innentől kezdve pedig nem kooperálunk. Az van nyeregben, aki fizikailag mozgatja a bábukat. Ha közös a cél, ha nem. Így aztán a vége sírás, hiszti.
(Egy nappal később - egy harmadik társasban - azért sikerült összefogni a sárkány ellen, és KÖZÖSEN megszereztük a kincset. Meglepő, de se sírás, se hiszti.)
